Sajtóközlemények

Tájékoztatásul - nem hivatalos dokumentum

UNIS/SGSM/852
2018. január 31.

Az Egyesült Nemzetek főtitkára António Guterres:

Beszéde a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen

2018. január 31.

Először is szeretném körünkben köszönteni a holokauszt-túlélőket.

Köszönjük Önöknek, hogy évtizedek óta megosztják velünk amit átéltek.

Szeretném kifejezni hálámat Thomas Buergenthal bírónak, aki túlélte a gettókat és a haláltáborokat, és aki az Egyesült Nemzeteket szolgálta kiváló munkájával a nemzetközi jog fejlesztése terén.

Hálás vagyok Eva Lavi asszonynak is, aki Schindler listájának legfiatalabb túlélője volt, és aki Izraelből utazott ide, hogy ma velünk lehessen.

Engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy rövid személyes gondolatot.

Régóta tudtam, hogy Hannah Arendt filozófus 1941 januárja és májusa között Portugáliában élt, amikor a nácik elől menekülve az Egyesült Államokba tartott.

De csak most tudtam meg, hogy egy olyan házban szállt meg, amelyik ugyanabban az utcában volt, ahol az első feleségem lakott mielőtt összeházasodtunk.

Természetesen sok időt töltöttem azon a környéken.

Megérintett az a gondolat, hogy az életem valamilyen módon egybeesett valakiével, akinek a zsarnokságról és a gonoszról szóló munkája óriási hatással volt a saját politikai gondolkodásomra.

Portugália miniszterelnökeként, most pedig ENSZ-főtitkárként azt éreztem, hogy az én kötelességem mindent megtenni azért, hogy fellépjek az antiszemitizmus és a diszkrimináció egyéb formái ellen.

Tegnap volt 85 éve, hogy Adolf Hitler kancellár lett.

Négy nappal ezelőtt emlékeztünk meg Auschwitz felszabadításának 73. évfordulójáról.

Az 1933 és 1945 közötti 12 év iszonyú szörnyűsége máig érezhető.

Az éves megemlékezés egyszerre szól a múltról és a jövőről is, valamint ugyanúgy szól a zsidókról, ahogy mindenki másról, akiket bűnbakként kiáltottak ki és meghurcoltak csak azért, aminek születtek.

Ma két fő kötelességünk van.

Az egyik, hogy emlékezzünk a holokausztra és áldozataira.

A másik, hogy éberek legyünk a ma tapasztalható gyűlölettel kapcsolatban.

A népirtás nem egy vákuumban történik.

A holokauszt a zsidók elleni évezredes ellenségesség kicsúcsosodása volt.

A megsemmisítésüket célzó megtervezett, rendszerszintű mozgalom.

Ezt segítette az áltudomány és a propaganda, amely megmérgezte milliók elméjét.

Lépésről lépésre leomlott a társadalmi rend. A jelentős kulturális eredményeiért csodált társadalom elvesztette stabilitását és erkölcsiségét.

A nemzetközi rend is összeomlott. Az első világháború által szétzilált társadalmak nem tudtak helyreállni. A Népszövetség fenntarthatatlan volt. A határok sérülékenyeknek bizonyultak az agresszióval szemben.

És ezt követően bekövetkezett az abszolút tragédia a németek által elfoglalt Lengyelország területén a náci haláltáboroktól és gázkamráktól kezdve a keletebbre lévő gyilkos mezőkig, amit ma "golyók általi holokausztként" ismernek.

Soha nem szabad elfelejtenünk ezeket a tényeket.

Nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy mi ment rossz irányba.

És mivel a gyűlölet és az emberi élet semmibevétele uralják jelen korunkat, mindennap és mindenhol meg kell előznünk az idegengyűlöletet.

A gyűlölet világszerte erős.

A gyűlölet ellen küzdő szervezetek a nácibarát és a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok százait tartják nyilván.

Évtizedekkel a holokauszt után a náci jelképek és szlogenek még mindig jelen vannak.

* Épp a múlt héten egy neonáci politikai párt nevét fújták rá egy holokauszt-emlékműre.

* Két hónappal ezelőtt az egyik fővárosban 60 000 ember vonult fel olyan transzparensekkel mint "Fehér Európa" vagy "Tiszta vér".

* Egy másik nemrégi szélsőjobboldali felvonulás, - amelyet a résztvevők "Lázadás az árulók ellen" felvonulásnak hívnak - éppen Jom Kippur idején, a zsidó naptár legszentebb napján haladt el egy zsinagóga mellett.

* Tavaly a neonácik az egyik országban összegyűltek, hogy megünnepeljék Adolf Hitler születésnapját, egy másik országban pedig megemlékeztek az egyik társvezetője, Rudolf Hess halálának 30. évfordulójáról.

* Csak hétórás vezetésre ettől a várostól, láttuk felvonulni a Hitler előtt tisztelgő embereket, akik a "vér és földet" skandálták.

* Az egyik náci szimpatizáns az elmondása szerint arról álmodik, hogy 2050-ben Európa egy olyan hely lesz, és itt idézem: "…ahol a bankjegyeken Adolf Hitler szerepel…". Elferdült gondolkodása szerint "Hitlert majd úgy fogják látni mint Napóleont vagy Nagy Sándort; nem pedig mint egy furcsa szörnyet a saját kategóriájában, hanem mint egy nagy európai vezetőt."

Ez felháborító. Ennek ellenére létezik ez a gondolkodás.

Látjuk azokat a törekvéseket is, amelyek a holokausztot próbálják kisebbíteni, tagadni vagy a holokausztban közreműködők és elkövetők bűnrészességét lekicsinyelni.

* Egy vezető nacionalista "a szégyen szobraként" jellemzett egy holokauszt-emlékművet és megfogadta, hogy a náci korszakról szóló "történelemkönyveket újraírja".

* Csak a helyi és nemzetközi felháborodásnak köszönhetően tettek félre olyan terveket, amelyek alapján egy zsidók üldözésében részt vállaló miniszternek szobrot állítottak volna.

* Egy ország új második világháborús emlékműve kifelejtette az ország saját történelméből a háború ideje alatti diszkriminációt.

* Egy vezető politikai szereplő láthatólag megkérdőjelezte a korszakalkotó nemzeti konszenzust azzal kapcsolatban, hogy felelősséget vállaljanak az ország részvételéért a zsidók deportálásában.

Mindeközben a neonáci és egyéb csoportok agresszíven próbálnak még több követőt magukhoz vonzani.

* A Rágalmazás Elleni Szövetség szerint hatalmas növekedés volt látható a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok toborzási erőfeszítéseiben a főiskolai kampuszokon, beleértve a célzott gyűlöletkampányokat a zsidók, a muszlimok és mások ellen.

* Néhány nemzeti hadseregnek fel kellett lépnie a neonácik egyesülése és üzeneteik hatalommal való terjesztése ellen.

* Az internetben, minden csodája ellenére, a neonácik, a fehér felsőbbrendűséget hirdető és egyéb szélsőséges csoportok üzenetei terjesztésének legújabb eszközét látjuk.

* A Déli Szegénység Jogi Központ "az internet gyilkosság fővárosaként" nevezte az egyik neonáci oldalt, mert olyan magas volt a regisztrált tagjaihoz köthető gyilkosságok száma.

* Egy nemrég megjelent tanulmány kimutatta, hogy a nácik és a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok követőinek száma 600 százalékkal nőtt 2012 óta.

* Az internet könnyű használata lehetővé teszi a marginális csoportok számára, hogy a szokottnál nagyobb láthatóságra tegyenek szert.

* Az internet névtelensége lehetővé teszi, hogy a rasszizmus szabadon terjedjen.

* A rosszindulatú automatizált közösségi média fiókok, vagyis "robotok" tovább terjesztik a vírust.

Szerencsére néhány nagy technológiai- és közösségi médiavállalat elkezdte még aktívabban ellenőrizni a felületeit és letiltani az olyan oldalakat vagy egyéneket, akik gyűlöletet vagy erőszakot szítanak, viszont erősítenünk kell ezeket az erőfeszítéseket.

Közös kihívásunk, hogy biztosítsuk a technológiai fejlődés helyes célra való használatát.

Nem meglepően az elmondottaknak van hatásuk.

Az antiszemita incidensek emelkednek. Két olyan országban, ahol nagy a zsidó közösség, az egyikben 60 százalékkal, a másikban 30 százalékkal emelkedtek az atrocitások 2017-ben.

Ugyanakkor, ahogy az Egyesült Királyság korábbi főrabbija Lord Jonathan Sacks mondta egyszer:

"A zsidókkal kezdődő gyűlölet soha nem ér véget a zsidókkal."

Valóban, mivel manapság az előítéletesség egyéb formáinak gyors növekedését is láthatjuk.

A muszlimellenesség diszkriminációhoz, megfélemlítéshez és támadásokhoz vezet.

A gyűlölet a migránsokat és a menekülteket is célozza, beleértve a gyerekeket.

És néha bizonyos kisebbségekről, azok szokásairól, hagyományairól, szent könyveiről olyanokat hallunk, amelyet soha nem tűrnénk el, ha a többségről vagy más kisebbségről mondanák.

Nincs a gyűlöletek között különbség. Mindenki megérdemli a tiszteletet, a védelmet és a törvény előtti egyenlőséget. Továbbá mindannyiunk kötelessége ezt a jogot elismerni és védelmezni.

A neonácik és támogatóik ennek ellenkezőjét teszik nagyon aktívan, ami aggodalomra ad okot.

El vannak foglalva azzal, hogy újraépítsék magukat, hogy egy kedvesebb és szelídebb képet mutassanak magukról a szélesebb körű elfogadás érdekében.

Kevésbé kegyetlennek szeretnének tűnni annak érdekében, hogy még veszélyesebbek legyenek.

A céljuk világos: ahogy a nácizmus egyik védelmezője mondta: "tegyünk úgy, hogy a nagyközönség jöjjön hozzánk".

Próbálnak felsorakozni a szélsőjobb mellé, hogy az elfogadható beszélgetések határait még inkább kitolják.

A térhódítás logikájával próbálják beszivárogtatni szlogenjeiket, jelképeiket és ötleteiket az irányadó mozgalmakba és pártokba.

Néha a kétértelmű beszédet választják, valamint olyan szavakat és mondatokat használnak, amelyek jóságosnak hatnak az átlagember számára, ugyanakkor gyűlöletet kódoltak beléjük.

És sikerrel járnak. Megosztják a munkát.

Néhány szavazatokra éhes párt elégedett azzal, hogy a felelősség látszatát nyújtja gonosz ötletekhez.

Közösen kell fellépnünk a gyűlölet normálisként való elfogadása ellen.

El kell utasítanunk azokat, akik elmulasztják megérteni, hogy az etnikailag, vallásilag és kulturálisan egyre sokszínűbb társadalmakban a sokszínűséget a gazdagság forrásaként kell látni és nem fenyegetésként.

Ebben a hónapban a világ Aharon Appelfeld holokauszt-túlélőt és elismert szerzőt gyászolta.

Amikor Appelfeld kisfiú volt, akkor neki és családjának el kellett hagynia otthonát és a gettóba költöznie. Egyszer ezt mondta arról amikor menniük kellett:

"Észrevettem, hogy minden nem zsidó szomszédunk ajtaja és ablaka be volt csukva és egyedül sétáltunk az üres utcákon. Senki a velünk korábban kapcsolatban lévő szomszédunk közül nem nézte az ablakból, ahogy a bőröndjeinket húztuk."

Soha nem lehetünk nézők, amikor az életünk és értékeink forognak kockán.

Erőt merítek a vakbuzgóság elleni erős reakciókból, amiket világszerte látunk.

Bátorítanak azok a tanárok és közösségi vezetők, akik a szolidaritásról és a kölcsönös tiszteletről tanítják a fiatalabb nemzedékeket.

Az ENSZ Holokauszt Programja a több tucatnyi országban végzett munkája során továbbra is az emlékezet és az oktatás hírnöke marad.

Néha úgy tűnik, hogy a gyűlölet kerekedik felül.

De valóban hiszem, hogy a határokon és nemzedékeken átnyúló egységgel egy olyan sokszínű világot építhetünk, amelyben lehetséges a békés együttélés, és ezáltal végre megmutatjuk, hogy figyelünk a holokauszt még mindig aktuális tanulságaira.

Köszönöm szépen.  

* *** *