Sajtóközlemények

UNIS/OUS/001
2007. július 19.

A SZEGÉNYSÉG CSÖKKENTÉSE A TECHNOLÓGIAI KÜLÖNBSÉGEK KÖZELÍTÉSÉVEL, AZ UNCTAD 2007-ES JELENTÉSE A LEGSZEGÉNYEBB ORSZÁGOK HELYZETÉRŐL

A tudomány, a technológia-fejlesztés és az innováció nem luxus, hanem szükségszerűség a világ 50 legszegényebb országának, állítja a tanulmány

Bécs, 2007. július 19. (ENSZ Információs Szolgálat) -- Ha a hazai vállalkozók és földművelők nem juthatnak hozzá ahhoz a tudáshoz és technológiához, amely lehetővé teszi számukra a világ többi részéhez való felzárkózást, az 50 legszegényebb ország nem lesz képes elérni a szegénység csökkentéséhez szükséges fenntartható gazdasági fejlődés célját - figyelmezet az UNCTAD legkevésbé fejlett országokról szóló 2007-es jelentése.

A legkevésbé fejlett országok (Least Developred Countries - LDC) többsége nyitott gazdaságú és mára magas szinten integrálódott a világ többi részéhez, állapítja meg a jelentés, amely a "tudás, technológiai ismeretek és az innováció a fejlődésért" alcímet kapta. Azonban a kivitel növekedése és a vonzó külföldi befektetések ellenére a legtöbb LDC nem tud feljebb kapaszkodni a gazdasági-technológiai létrán. Gazdaságuk ugyanis megrekedt az alacsony hozzáadott értékű termelés és a szakképzettséget nem igénylő gyártási folyamatoknál. Az LDC-k gazdaságait jelenleg az ismeretszerzést nélkülöző liberalizáció, valamint az innováció nélküli globális integrálódás jellemzi, ami a 767 millió fős lakosságuk marginalizálódását vonja maga után.

Az LDC-nek új módszerek bevezetésével kell megtalálniuk a szegénységből kivezető utat, áll a jelentésben. A tudás egyre fontosabbá válik a globális termelés és verseny tekintetében, de éppen ez az a terület, ahol a legfejletlenebb országok a legsebezhetőbbek. A helyi vállalatok és gazdaságok alacsony technológiai szinten állnak, szakértelmük elmaradott, és azok az intézmények, amelyek a technológia beszerzését és elterjesztését támogathatnák hiányoznak, vagy nem működnek hatékonyan.

Az LDC-k egy része az elmúlt időben a magas termékárnak köszönhetően gyorsuló gazdasági növekedést ért el, ennek hosszú távú fenntarthatóságát azonban a jelentés vitatja. Ezeknek az államoknak a termelékenységük fejlesztésére és gazdaságuk diverzifikálására kell összpontosítaniuk, oly módon, hogy tudás- és technológia alapú mezőgazdasági-, ipari- és szolgáltató szektort hozzanak létre.

       A tudomány, a technológia és az innováció még a legszegényebb országokban is számít

A legfejletlenebb országoktól nem lehet elvárni, hogy a technológia-fejlesztés éllovasai legyenek. Azonban a rendkívül fontos innovációt egy ország, vagy vállalkozás számára ismeretlen termékek és eljárások kereskedelmi forgalomba hozásával is el lehet érni.

Az innováció ezen formája gyakran a gazdasági diverzifikáció, a termelékenység-növekedés és a technológiai fejlődés középpontjában áll az LDC-hez hasonló "követő magatartású" országokban. Ez történt azzal a bangladesi vállalkozóval, aki az 1980-as évek elején kezdett ruhákat kivitelre gyártani, és akinek példáját azután sokan követték. Ugyanez igaz arra a mauritániai vállalkozóra, aki az 1990-es években fogott bele a tevesajt Európai Uniós exportjába. Hasonló azoknak a mezőgazdasági kistermelőknek az esete is, akik Malawiban kezdtek magasabb terméshozamú kukoricafajtákkal kísérletezni. Olyan vállalkozói kezdeményezésekről beszélünk, amelyek hordoznak magukban némi kockázatot, de magas hozammal kecsegtetnek.

Ebből a tágabb perspektívából tekintve, a tudomány, a technológia-fejlesztés és az innováció nem luxus, hanem szükségszerűség a legszegényebb országok számára. Legtöbbjükben a mezőgazdasági termelékenység igen alacsony szintű, és mivel lakosságuk folyamatosan növekszik, a megművelhető területek mérete pedig egyre csökken, egyre több ember keres a mezőgazdaság helyett más megélhetést. A mezőgazdaság tudományos megközelítésű mennyiségi és minőségi fejlesztése, valamint a technológiai előrehaladáson és a meglévő termelő és szolgáltató tevékenységek diverzifikációján alapuló új munkahelyteremtés nélkül a szegénység tartós visszaszorítása ellehetetlenül ezekben az országokban. Az alacsony technológiai szint miatt az LDC-k nem tudják kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek más országok piacnyitásakor nyílnak meg.

Amíg a fejlett OECD országok és a növekvő számú fejlődő államok a tudományon, a technológia-fejlesztésen és az innováción alapuló politikát folytatnak, az LDC-k csak ritkán követik példájukat - írja a jelentés. Az éghajlatváltozás megfékezésének küszöbön álló kihívása még inkább kiemeli annak szükségességét, hogy előrelépés történjen az LDC-k technológiai képességei terén.

        A legkevésbé fejlett országok és a nemzetközi piacok közti kapcsolat nem jár együtt technológiai transzferrel    

Gyakran vitatott az az állítás, hogy a beruházások és a nyitottság a nemzetközi kereskedem felé új technológiák átvételét is jelenti a fejlődő országok számára. A legkevésbé fejlett országokról szóló 2007-es jelentés megállapításai azt mutatják, hogy a technológiai transzfer különösen korlátozott a vizsgált LDC országokban.

  • Az LDC-k az importált gépeket és berendezéseket - amik a technológia importálásának fő forrásai is egyben - érintő beruházása közel feleakkora, mint más fejlődő országok esetében
  • A nemzetközi értékláncokban (value chain) való részvétel - amelyek keretén belül a termékek a nyersanyagtól az igényes késztermékig számos lépésen keresztül jutnak el - keveset segítenek az új módszerek LDC-be terelésében. Egy LDC exportra is építő, 24 értékláncot vizsgáló elemzés szerint csak 9 realizált kivitel növekedést az 1990-es évek óta, amelyekben a teljes kivitel csupán 18 százalékát adták az LDC-k. 12 másikban azonban, amelyekben egyébként az LDC-export aránya jóval nagyobb, 52 százalékos volt, visszaesés mutatkozott.
  • Az LDC-k az új technológiák "begyűrűzését" a külföldi működő tőke beáramlásától várják. Azonban a legszegényebb afrikai országokba a működő tőkét főleg az ásványi kitermelés vonzza és a helyi, vagy közös vállalkozásokba a technológia-fejlesztés igen korlátozott. Az ázsiai LDC-k számára sem hozta magával a ruhaiparba érkező gyorsan növekvő működő tőke a helyi cégek technológiai felzárkózását.
  • A technológiai licenszek aránya - a szabadalmaztatott tevékenységek alkalmazási jogának megvásárlása - nagyon alacsony ezekben az országokban, számuk lényegében az 1990-es évek óta stagnál. Az egy főre jutó átlag alapján számolva ez a szám nyolcvanszor alacsonyabb az LDC-ben, mint más fejlődő országokban.

        A kihívás nemzeti és nemzetközi is egyben

A jelentés azt javasolja a legkevésbé fejlett országok kormányainak, hogy helyezzék a fejlett államokhoz hasonlóan tudományos, technológia-fejlesztési és innovációs alapokra politikáikat. Ilyen politikák kísérték az 1980-as és 1990-es évek struktúra-kiigazítási programjait, és amelyek újbóli alkalmazását a szegénység visszaszorítását célzó mostani stratégiáknak nem sikerült elérniük. Az új politikáknak kitekintéssel kell lenniük a technológiai fejlettségi szintet, a gazdasági struktúrát és a szóban forgó ország képességeit. A mindenkire alkalmazható megközelítések nem váltak be a jelentés értékelése szerint.

Az infrastruktúra-fejlesztés, a humán erőforrások és a pénzügyi rendszerek területén a felzárkózási folyamat kezdetén tartó LDC-k alapvető hiányosságokkal rendelkeznek, ezért a jelentés külön kiemeli fontosságukat. Továbbá azt is, hogy a makrogazdasági politikáknak kell biztosítani a megfelelő befektetési forrásokat és ösztönözni a vállalkozókat. A fejlődés alapjainak lerakása nélkül a technológiai előrelépés sem lehetséges.

Mindemellett a jelentés a következőket javasolja az LDC-nek: törekedjenek a mezőgazdasági termelékenység növelésére a legfontosabb élelmiszerek tekintetében és indítsanak útjára egy új "zöld forradalmat", segítsék elő a hazai cégek létrehozását és növekedését, valamint a vállalkozások mellett a gazdaságok új technológiákkal és tudással való ellátását, fektessenek be a munkaerő képességeibe, használják ki jobban a nemzetközi piacokat és a külföldi működő tőkét az elérhető tudás és technológia megszerzésére, mozdítsák elő a gazdaság diverzifikációját az egyes tevékenységek közti kapcsolódásokon keresztül és emeljék az exporttevékenységek szintjét.

A jelentés azonban nemzetközi összefogást is sürget. Lépéseket kell tenni a szellemi tulajdonjogi rendszer (IPR) az LDC-k igényeihez való közelítése érdekében (lásd az UNCTAD/SAJTÓ/PR/2007/017 sajtóközleményt), hogy csökkenjen a fejlett ipari államok "agyelszívó" hatása az LDC-kel szemben (lásd az UNCTAD/SAJTÓ/PR/2007/015 sajtóközleményt), és hogy az LDC-ben a tudományos, a technológia-fejlesztésre és az innovációra fordítható hivatalos segélyek növekedjenek(lásd az UNCTAD/SAJTÓ/PR/2007/016 sajtóközleményt). Ezek a lépések az LDC-k kormányai, valamint a fejlettebb partnereik közti kapcsolatok koordináltságtól és az együttműködéstől függnek.

A tudásalapú fejlődésre való összpontosítás egy újjáéledő és előretekintő partnerség alapjául szolgálhat az LDC országokban. Széleskörű elégedetlenség érzékelhető a jelenlegi politikák hatékonyságának hiánya miatt, és ezzel párhuzamosan jelen van az új politikai modell megtalálására való törekvés, írja a jelentés. A tudományra, technológia-fejlesztésre és innovációra való koncentrálás közös platformra hozhatja az innovatív megoldási javaslatokat és az újfajta gondolkodásmódot. Ezen a területen lehet megtalálni a fenntartható fejlődés és a szegénység visszaszorítására alkalmas hatékonyabb politikákat.


* *** *

Bővebb információért kérjük lépjen kapcsolatba az UNCTAD sajtóirodájával:
Tel.: (+ 41) 22 917 58 28/ or 1646
E-mail: unctadpress@unctad.org
A jelentés teljes, angol nyelvű szövege letölthető a következő weboldalról: http://www.unctad.org/en/docs/ldc2007_en.pdf