Látogatás Csernobilban

Ban Ki Mun ENSZ főtitkár véleményirata, amelyben bemutatja a nukleáris biztonság növelésének érdekében létrehozott öt pontból álló startégiáját.

A cikket elsőként az International Herald Tribune közölte le.

írta: Ban Ki Mun

25 évvel ezelőtt a csernobili robbanás radioaktív felhőt borított Európára és beárnyékolta az egész világot. Ma pedig a japán Fukushima Daiichi atomerőmű tragédiája okoz egyre növekvő félelmet és vet fel nehéz kérdéseket.

Néhány nappal ezelőtt ellátogattam Csernobilba, láttam a reaktort - még mindig halálos, de beton borítja. A város maga is halott volt és néma - a házak üresek, romokká váltak, néma bizonyítékaiként az itt hátrahagyott életeknek: egy világ, amelyet teljesen magára hagytak, és amely elveszett azok számára, akik szerették.

A csernobili katasztrófa miatt több mint 300 000 embert telepítettek ki, s körülbelül 6 millió embert érintett. Akkora terület szennyeződött, mint fél Olaszország, vagy mint saját hazám, a Koreai Köztársaság.

De egy dolog Csernobilról olvasni. Egy másik pedig azt látni. Számomra mélyen megindító élmény volt, a látvány hosszú évekig velem marad majd. Egy ukrán közmondást hallottam: "Nem létezik olyan, hogy a mások bánata."  Ez különösen igaz nukleáris katasztrófák esetén. Nem létezik olyan, hogy más ország katasztrófája.

Újra meg kell tanulnunk, hogy a nukleáris balesetek nem tisztelik az országhatárokat. Közvetlen veszélyt jelentenek az emberi egészségre és a környezetre. A gazdaságban is fennakadást okoznak, hatással vannak mindenre a mezőgazdaságtól a kereskedelemig és a globális szolgáltatásokig.

Most itt az ideje a probléma alaposabb feldolgozásának, egy globális vitának. Sokak számára az atomenergia tiszta és logikus választás, amikor az energia igény egyre növekszik, az energiaforrások viszont csökkennek.  Mégis fel kell tennünk a kérdést: Megfelelően számoltunk a költségekkel és a kockázatokkal? Mindent megteszünk a világ népességének biztonsága érdekében?

Mivel a következmények katasztrofálisak, a biztonságnak kell elsődlegesnek lennie. Mivel a hatás országokon átívelő, a vitának is globálisnak kell lennie.

Ezért ukrajnai látogatásom során, amely a katasztrófa 25. évfordulóján történt, egy öt pontból álló stratégiát kezdeményeztem annak érdekében, hogy növeljük a nukleáris biztonságot jövőnk érdekében.

Az első: itt az idő, hogy alaposan felülvizsgáljuk a jelenlegi biztonsági előírásokat nemzeti és nemzetközi szinten.

A második: meg kell erősítenünk a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nukleáris biztonsággal kapcsolatos munkáját.

A harmadik: nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a természeti katasztrófák és a nukleáris biztonság közötti összefüggésekre.  A klímaváltozás egyre több furcsa vagy szélsőséges időjárási eseményt jelent. Míg az elkövetkező évtizedekben a nukleáris létesítmények száma várhatóan jelentősen növekedni fog, addig sebezhetőségünk is egyre jelentősebb lesz.

A negyedik: újra felül kell vizsgálnunk a nukleáris energia költség-haszon elemzését, felmérve a katasztrófákra való felkészülés és megelőzés, valamint baj esetén a tisztítás költségeit.

Az ötödik: erősebb kapcsolatot kell kiépítsünk a nukleáris biztonság és nukleáris védelem között. Egy olyan korban, amikor a terroristák nukleáris anyagokat keresnek, biztonsággal állíthatjuk, hogy egy, a helyi lakosságra nézve biztonságosabb atomerőmű nagyobb biztonságot jelent a világ számára is.

Csernobili látogatásom nem az első alkalom volt, hogy nukleáris területen jártam. Egy évvel ezelőtt ellátogattam a kazahsztáni Szemipalatyinszkba, a volt Szovjetunió nukleáris kísérleteinek epicentrumába. Tavaly nyáron Japánban találkoztam a "hibakusákkal", a Nagaszakit és Hirosimát ért atombomba támadás túlélőivel.

Azért látogattam el ezekre a helyekre, hogy felhívjam a figyelmet a leszerelés fontosságára. Évtizedek óta keressük a megállapodás lehetőségét a nukleáris fegyverek csökkentésére és talán majd egyszer a teljes megszüntetésükre. Az elmúlt évben igazán reménykeltő előrelépés történt.

Csernobil emléke, és a jelen fukusimai katasztrófája szélesíti látókörünket. Ezentúl a nukleáris biztonság kérdését éppoly komolyan kell vegyük, mint a nukleáris fegyverekét.

A világ számos "majdnem balesetnek" volt tanúja. Itt az idő, hogy szembe nézzünk a tényekkel. Tartozunk annyival állampolgárainknak, hogy a legmagasabb szintű vészhelyzeti f felkészültséget és reagálást tanúsítjuk az új létesítmények tervezésétől, megépítésén és működtetésén és az esetleges leszerelésén át.

A nukleáris energia és biztonság már nem lehet többé pusztán nemzeti ügy. Ezek a globális közvéleményt érintő ügyek. Szükségünk van új nemzetközi építési előírásokra, a közbiztonságra vonatkozó elfogadott garanciákra és nemzetek közötti teljes átláthatóságra és információcserére.

Legyen ez Csernobil öröksége.  A csend közepette láttam az élet jeleit visszatérni.  Új védőpajzsot emelnek a sérült reaktor köré. Az emberek kezdenek visszatérni. Engedjük az utolsó felhőt is szétoszlani Csernobil felett és kínáljunk egy jobb jövőt azoknak az embereknek, akik már oly hosszú ideje élnek e felhő árnyékában.

Ban Ki Mun, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára