Tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok

Közel fél milliárd ember él tengerparttal nem rendelkező fejlődő országokban (LLDC-k), ahol a termékek és áruk kereskedelme sokkal költségesebb, mint azokban az országokban, amelyek közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek a kikötőkhöz és a tengerhez. A tengerparttal nem rendelkező fejlődő országokban gyakran szegényes az úthálózat és az infrastruktúra is.

Például Kazahsztán 3750 kilométerre található a legközelebbi tengeri kikötőtől. Az ércek és fémek, mint legfőbb exportcikkeinek kiviteléhez átlagosan 81 nap szükséges. Ausztria sem rendelkezik tengerparttal, ugyanakkor jó infrastruktúrával és utakkal igen, valamint kevesebb, mint 100 km-re helyezkedik el a tengertől. Ezek lehetővé teszik az osztrák áruk átlagos 9 napos export idejét. Tehát a kazah exportőröknek sokkal többe kerül a kivitel, mint az osztrákoknak.

Novemberben Ausztria látja vendégül a 2. tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok konferenciáját Bécsben annak érdekében, hogy megvizsgáljanak olyan lehetőségeket, amellyel segíteni tudnak az LLDC-knek a fenntartható fejlődésük előmozdításában. Várhatóan 2000 résztvevő lesz jelen a konferencián, ideértve a kormányzati képviselőket, államfőket és Ban Ki-Mun ENSZ-főtitkárt.

Mik azok a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok?

A tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok (LLDC-k) nem rendelkeznek szárazföldi kijárattal a tengerhez, ami jelentős kihívásokat jelent többek között a kereskedelem, szállítás és az infrastruktúra területén. Az összes LLDC alacsony bruttó hazai termékkel (GDP) és alacsony emberi fejlődési mutatóval rendelkezik. A 32 tengerparttal nem rendelkező fejlődő ország legtöbbje a legkevésbé fejlett országok közé is tartozik. 16 LLDC található Afrikában, 10 Ázsiában, 4 Európában és 2 Latin-Amerikában. Az LLDC-k teljes lakossága 442,5 millió fő volt 2012-ben.

Fontos tények az LLDC-kről

Teljes lakosság (2012-ben)

442.5 millió

Országok száma

32

Afrika

16 ország

Ázsia

10 ország

Európa

4 ország

Latin-Amerika

2 ország

Átlagos távolság a legközelebbi tengeri kikötőhöz

1,370 km

Átlagos HDI (2012-ben)

60.6

Az LLDC országok részesedése a világkereskedelemből

1.17%

 

 

Export ideje (napokban)

Export költség (USD/konténer)

Import ideje (napokban)

Import költség
(USD/konténer)

LLDC-k

42

3203

47

3884

Tranzitországok

22

1287

27

1602

Az LLDC-k legfontosabb kihívásai

Mivel az LLDC-k távol helyezkednek el a világpiacoktól ezért a kereskedelem nehezebb számukra. Az LLDC-k jelentősen függnek a szomszédos országoktól az áruk átszállítása miatt. Gyakran a fejlődő tranzitországok szegényes infrastruktúrával, törékeny politikai helyzettel és költséges adminisztratív gyakorlatokkal rendelkeznek. A köz- és vasutak gyakran rossz állapotban vannak: például csak kilenc tranzitországban burkolt az utak több mint 50 százaléka. A sztrájkok, polgárháborúk és természeti katasztrófák szintén gyakoriak.

Ezen összes tényező hozzájárul a magas szállítási költségekhez. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája ( UNCTAD) szerint általában az LLDC-k kétszer annyit költenek az export bevételükből a szállításra és a biztosítási szolgáltatásokra, mint egy átlagos fejlődő ország és háromszor többet, mint egy átlagos fejlett ország. Ez egyértelművé válik, ha Burundit, mint átlagos LLDC-t Dániával, mint fejlett országgal hasonlítjuk össze. 2011-ben Burundi átlagos exportja 47 nap után érkezett célba, összevetve Dánia 5 napos export idejével. A dán exportőröknek négy dokumentumra volt szükségük az exportáláshoz, míg burundi társaiknak kilenc dokumentumot kellett beszerezniük. Egy konténer áru exportjának költsége Burundiból 2747 USD volt, ami sokkal magasabb, mint a Dániából exportált áruk esetében (744 USD).

2011-ben a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok részesedése a világkereskedelemből csak 1,17 százalék volt. Az LLDC-k ezen adatai tükröződnek a GDP-ben és az Emberi Fejlődés Indexben (HDI). Az egy főre eső GDP 1000 USD alatt van 19 LLDC-ben, míg az átlagos HDI 9 ponttal maradt alatta a HDI világátlagnak.

A fejlődés egyik legnagyobb akadálya, ha egy ország nem rendelkezik tengerparttal, mivel a magas szállítási költségek a kereskedelem alacsony szintjéhez vezetnek, amely negatívan hat a gazdasági növekedésre és a fenntartható fejlődés elérésének folyamatára.

Az Egyesült Nemzetek tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok második konferenciája

Az Egyesült Nemzetek tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok második konferenciájára 2014. november 3. és 5. között kerül sor Bécsben, Ausztriában. A második konferencia a 2003 augusztusában Almatiban, Kazahsztánban megrendezett első konferenciára és az ott elfogadott Almati Akcióprogramra épít. Az Akcióprogram a tengerparttal nem rendelkező és a tranzit fejlődő országok közötti tranzit-szállítási együttműködésre helyezi a hangsúlyt.

Tíz évvel később, az LLDC-k, a tranzit fejlődő országok, a donor országok, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek, a civil társadalom és a privát szektor Bécsben azért gyűlnek össze, hogy

  • értékeljék az Almati Akcióprogram végrehajtását
  • további nemzetközi támogatást szerezzenek az LLDC-knek
  • egy új akcióprogramot dolgozzanak ki a következő 10 évre, amely az LLDC-k kihívásaira fókuszál, valamint mérhető célokkal és mutatókkal rendelkezik.

Gyan Chandra Acharya, a legkevésbé fejlett országok, a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok és a fejlődő kis szigetországokért felelős ENSZ főtitkár-helyettes lesz a konferencia főtitkára.

Tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok vs. tengerparttal nem rendelkező fejlett országok

Az Egyesült Nemzetek tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok második konferenciájára egy tengerparttal nem rendelkező fejlett országban, Ausztriában kerül sor. Mégis a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országokhoz képest az európai tengerparttal nem rendelkező fejlett országok nem szembesülnek a hasonló kereskedelmi, szállítási és infrastrukturális korlátokkal, mint fejlődő társaik. A szállítási infrastruktúra Európában sokkal jobb állapotban van, mint a fejlődő világban és az európai tengerparttal nem rendelkező fejlett országok számára az európai uniós tagságukból kifolyólag lehetséges az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, valamint kereskedelmük kevésbé függ a tengerhez való hozzáféréstől, mivel magasan fejlett gazdaságok veszik őket körül. Az európai tengerparttal nem rendelkező országok, mint Ausztria, Magyarország és Szlovákia főleg magas értékű termékeket exportálnak, mint a berendezések és felszerelések, míg az LLDC-k inkább árucikkeket exportálnak. Végeredményben, az üzleti tevékenység költségesebb az LLDC-kben.

ENSZ-iroda a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országokért

A legkevésbé fejlett országokért, a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országokért és a fejlődő kis szigetországokért felelős ENSZ-főbiztos hivatalát ( UN-OHRLLS) az Egyesült Nemzetek Közgyűlése hozta létre 2001-ben. Legfőbb feladata a főtitkár, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Közgyűlés és a tagállamok támogatása az Akcióprogram végrehajtásában. Továbbá, a legkevésbé fejlett országok, a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok és a fejlődő kis szigetországok támogatása az Egyesült Nemzetek releváns részlegeivel, a civil társadalommal, a médiával, az akadémiával és alapítványokkal közösen.