Béke és biztonság

A megbékélésen a hangsúly a Biztonsági Tanács "háború és tartós béke keresése" című vitáján

2014. január 29. - A harcok befejezése nem szükségszerűen vet véget a konfliktusnak, mondta ma az Egyesült Nemzetek magas szintű politikai tisztviselője a Biztonsági Tanácsnak. Részletezte a módokat, ahogyan a szervezet szisztematikusabban kezeli a megbékélést, különösen az államokon belüli konfliktusok utóhatása során.

"Ahogy már többször láttuk, az a harc, amely megbékélés nélkül zárul le - különösen az államokon belüli harc - visszatérhet és gyakran vissza is tér" mondta a Politikai Ügyekért Felelős ENSZ főtitkár-helyettes Jeffrey Feltman.

A Tanácshoz szólva, azt mondta, hogy míg az ENSZ-nek működő szabályai és bevált módszerei vannak a hadseregek szétválasztására, a rászorulók ellátására, politikai ütemtervek törvénybe iktatására, utak és minisztériumok újjáépítésére, "addig képességünket, amellyel helyreállíthatjuk a társadalmakba vetett bizalmat és előmozdíthatjuk az őszinte megbékélést alig használtuk."

A világtestületnek és főbb intézményeinek meg kell fontolnia, "hogy miként tudjuk megjavítani a széttört társadalmi szerkezetet úgy, hogy az emberek újra egymás szemébe nézve az emberi lényt lássák és ne az ellenséget?"

Feltman egyike a Biztonsági Tanács "Háború, annak tanulságai és a tartós béke keresése" című tematikus vitája 50 meghívott előadójának.

A főtitkár-helyettes szavait Zeid Ra'ad Zeid Al-Hussein herceg, a Tanács soros elnökségét betöltő Jordánia nagykövete többször idézte, és a jordániai delegáció kiadott egy vitaindító anyagot is. Kiemelte, hogy amit az ENSZ elért a nemzetközi béke és biztonság fenntartása során az főként fizikai megvalósítás: a háborúzó felek szétválasztása; mediáció; rendőrök kiképzése; segítség biztosítása a lerombolt infrastruktúra újjáépítéséhez és számos más eredmény.

"Amit az Egyesült Nemzetek nem értett meg eléggé az nem más mint, hogy miként érhető el mélyebb megbékélés a volt harcosok és embereik között a bajos múlt közös értelmezésén és emlékén keresztül. A vitaindító anyag szerint "ez különösen releváns a szektariánus és etnikai konfliktusok, valamint a szélsőséges nacionalizmus és ideológiák által vezérelt háborúk esetében".

A vitaindító anyag kifejti, hogy annak ellenére, hogy a szervezet alkalmanként segített fontos igazságszolgáltatással kapcsolatos bizottságok létrehozásában, a fő hangsúly a gyors hatás, a kísérleti projektek és a korai és gyors gazdasági fejlődés felé tolódik el "abban a hitben, hogy a megbékélés valahogyan majd vigyáz saját magára. Ez történhet így is, de másként is."

Feltman megjegyezte beszédében, hogy míg az ENSZ folyamatosan felülvizsgálja a tartós béke elérésével kapcsolatos megközelítését, négy terület érdemel kiemelt figyelmet. Ide tartozik a megbékélés alapelveinek részletezése, a béke-megállapodások mechanizmusai, az óvatosan időzített választások és az alkotmányos felülvizsgálati eljárások.

Feltman hangsúlyozta, hogy a nemzetközi közösség által előmozdított és létrehozott megbékélésnek belső folyamatokból kell indulnia, az ENSZ összehasonlító tudásbázisának és a megbékéléssel kapcsolatos tapasztalatainak alkalmazásával.

A megbékélésért a nemzeti szereplők felelősek, ahogyan a nemzetközi közösségtől származó segítségért is, tette hozzá.

 "A vezetőknek példát kell mutatniuk nem csak a háborús retorika beszüntetésében, vagy a sérelmek szándékos sulykolásának befejezésében, hanem az őszinte együttműködést bizonyító cselekedetekben és a konfliktusban való saját szerepük feltárásában." mondta Feltman.

Áttérve a fiatalok szerepére hangsúlyozta, hogy ők gyakran a háborút követő konfliktusok idején nőnek fel és így szélsőségesebbé válnak szüleiknél. A szülőkkel és tanárokkal való közös munka a történelem oktatás mielőbbi kialakításában rendkívül fontos a konfliktus különböző értelmezéseinek beépülésében.

Ezzel kezdetét vehetné a közös értelmezés kialakulása és az azonos álláspontok meghatározása az emberek emlékei és gondolkozása alapján.

Kiemelte a Közép-afrikai Köztársaságban, Dél-Szudánban és Szíriában zajló konfliktusokat, ahol a háború azonnali fizikai befejezését nem követi tartós béke és biztonság.

A pozitív példák között Feltman dicsérettel szólt a nemrég befejezett Jemeni Nemzeti Párbeszédről, amely része az ország politikai átmeneti megállapodásának.

Megjegyezte, hogy a megbékélés nem helyettesíti az igazságszolgáltatást, ami fordítva sem igaz. A volt Jugoszlávia és Ruanda esete is mutatja, hogy a nemzetközi törvényszékek nem helyettesítik a nemzeti megbékélést.