Sajtóközlemények

UNIS/INF/239
20. szeptember 2007

ADATLAP

Egy éghajlatváltozásról szóló új globális megállapodás szükségessége

Rövid tények:

A helyes irányba tett első egyszerű lépésként az 1997-es Kyotoi jegyzőkönyv a világ számos iparilag fejlett államában segített stabilizálni, és egyes esetekben csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Azonban a Kyotoi jegyzőkönyv kibocsátási határértékei csupán 36 fejlett ipari országra nézve kötelezőek, és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csak egy részét fedik le. A jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszaka 2012 után jár le.

A fejlett és fejlődő országokban azonban egyaránt gyorsan növekedett a gázkibocsátás, amely közömbösíti a jegyzőkönyvet aláíró államok ezen a téren tett erőfeszítéseit. Egy új, nagyszabású egyezmény megszületése nélkül nehéz lesz kordában tartani mind a fejlett iparú országok kibocsátását, mind a feltörekvő gazdaságokét. Ezért tehát sürgetővé vált a 2012 utánra vonatkozó globális klímaváltozási megállapodásról szóló tárgyalások elősegítése.



  • A Kyotoi jegyzőkönyv által megszabott gázkibocsátási határértékek 2012 után érvényüket vesztik. Azonban a jegyzőkönyvben előirányzott kibocsátás-csökkentések a globális üvegházhatású gázok csupán egy részét foglalják magukban. A kibocsátás szintje a fejlett ipari államokban fenntarthatatlanná vált, és az értékek az átmeneti gazdaságú országokban (nem utolsósorban a volt szovjet tagállamokban) sok éves visszaesés után újra növekedni kezdtek. Habár a fejlődő országok egy főre jutó kibocsátása a fejlettekével összehasonlítva alacsonynak mondható, a nagyobb feljövő piacokra a kibocsátás ütemének gyors kiugrása jellemző, amire az új egyezménynek szintén ki kell térnie.
  • A klímaváltozás hatásaira vonatkozó tudományos bizonyítékok sokasodásával egyre jobban érzékelhető a sürgős nemzetközi összefogás szükségessége. A Kyotoi jegyzőkönyv első vállalási időszaka ugyan csak 2008-ban kezdődik meg, azonban egy új éghajlat-változási egyezmény gyors megszületése kívánatos lenne.

A probléma összetettsége

  • Sérülékeny fejlődők - mivel a fejlődő országok alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek a fejlett államoknál, és kevesebb eszköz áll rendelkezésükre az alkalmazkodáshoz, sokkal inkább kiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozás hatásainak. Továbbá tény, hogy amíg a fejlődő országok kibocsátása összességében nő, az egy főre jutó kibocsátási arányt tekintve messze elmaradnak a fejlett államok mögött. Az abszolút kibocsátást tekintve pedig a fejlődő országok mutatói különösen alacsonyak. Az új globális egyezménynek ezért a fejlett ipari államok gazdasági érdekeit tiszteletben tartva a fejlődő országok igényeit is figyelembe kell vennie.
  • A gázkibocsátás jelentős visszafogására van szükség - az üvegházhatású gázok kibocsátásának 25 és 90 százalék közötti általános növekedésére lehet számítani 2030-ra az 1990-es szinthez mérten. A kibocsátás progresszív csökkentése a globális gazdaság aláaknázása nélkül is lehetséges, a környezetbarát technológiák - a megújuló energia és a szén-dioxid megkötésére és tárolására alkalmas technológiák - gyors és jelentős mértékű térnyerésén keresztül. Ezek a technológiák kibővítik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló lehetőségeket és ezáltal a nemzetközi együttműködését is.

A tárgyalások sarokpontjai

  • A tárgyalások lehetséges témái - egy jövőbeli klímaszerződés pontos tervezetét ugyan még túl korai lenne vázolni, azonban a főbb irányvonalak és tartalmi pontok tágabb rendszere már most is beazonosítható. Egy hatékony multilaterális szerződés - amely utat mutat az elkövetkezendő évtizedekre - 2009-ig történő életbe léptetése óriási kihívás, azonban egy ésszerű menetrend felállítható. A 2007. decemberében, Balin megrendezésre kerülő klímakonferencia lehetőséget teremt egy átfogó, a 2012 utáni évekre vonatkozó éghajlat-változási politikai napirend előterjesztésére, 2008-ban megszülethetnek a főbb irányelvek, és 2009-re a világközösség végső formába öntheti a megállapodást, hogy azt 2012-ben ratifikálni lehessen.
  • A 2012 utáni klímaváltozási rezsimnek elég átfogónak kell lennie ahhoz, hogy a globális kihívás összes alább felsorolt aspektusára megoldást kínáljon:
  1. A legújabb tudományos kutatások eredményeinek megfelelő hosszú távú globális stratégia, amely egyúttal összhangban áll a hosszú távú üzleti befektetési tervezéssel.
  1. A gázkibocsátás drasztikus csökkentése a fejlett ipari államokban, akiknek történelmi felelősségük és gazdasági potenciáljuk okán a folyamat élére állva példát kell mutatniuk.
  1. A fejlődő országok további bevonása a folyamatba, különös tekintettel azokra az államokra, amelyek már most, vagy a közeljövőben jelentősen hozzájárulnak az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjához. 
  1. A fejlődő országok ösztönzése kibocsátásuk korlátozására, és részvételükre a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, biztosítva a társadalmi-gazdasági növekedést és a szegénység visszaszorítását, ezért;
  1. A "szén-dioxid piac" (carbon market) továbbfejlesztésén keresztül megvalósuló alkalmazkodásra van szükség a legköltséghatékonyabb végrehajtás, valamint a fejlődő országok ösztönzéséhez szükséges erőforrások mobilizálása érdekében
  • Kezdetnek a G8-ak öt fejlődő országgal (Brazília, Kína, India, Mexikó és Dél-Afrika) kiegészülve felhívást intéztek minden résztvevő félhez, hogy aktívan és konstruktívan járuljanak hozzá a tárgyalásokhoz, amelyek célja, hogy egy átfogó megállapodás szülessen Balin. Az idei év alkalmat ad a világnak, hogy az ENSZ védnöksége alatt konstruktív szellemben részt vegyen egy, a klímaváltozás megfékezését célzó multilaterális folyamatban, valamint hogy kollektíven körvonalazzon egy, valamennyi indokolt érdeket és aggodalmat figyelembe vevő hatékony és méltányos megállapodást.
  • Az ENSZ magas szintű megbeszélést folytat az éghajlatváltozásról - az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon 2007. szeptember 24-re egy magas szintű informális találkozót hív össze New Yorkba az ENSZ Közgyűlés általános vitáját megelőző napra a nézőpontok ismertetésének megkönnyítésére, illetve a politikai akarat serkentésére a Baliban megrendezésre kerülő konferencia előtt. Az esemény informális jellege ellenére arra irányul, hogy újból egy globális fórumon hangsúlyozza ki az éghajlatváltozás kihívására adandó válasz fontosságát, és hogy lehetőséget nyújtson minden állam számára a multilaterális folyamatban való részvételre. 

További felvilágosítást a www.un.org/climatechange honlapon talál