Sajtóközlemények

UNIS/INF/171
SG/SM/10671
OBV/580
19 October 2006

Az ENSZ Főtitkár üzenete az ENSZ Napján

2006. október 24.

Főtitkárként tizedik és egyben utolsó alkalommal szívbéli jókívánságaimat tolmácsolom barátaimnak és kollégáimnak az ENSZ Napja alkalmából. Szakmai életem majdnem egészét töltöttem az ENSZ-nél - éppen ezért ez a nap, és azok az új értékek, melyeket képvisel, mindigis különlegesek lesznek számomra.

Az elmúlt tíz év során tettünk néhány jelentős lépést előre a fejlődésért, a biztonságért, és az emberi jogokért folytatott küzdelemben.

  • A segélyek és az adósságok elengedése növekedett, ezzel a világgazdaságot kissé igazságosabbá tettük.
  • Végre a világ mérlegeli válaszát a HIV/AIDS-re.
  • Kevesebb háború dúl az államok között, mint korábban, és sok polgárháború véget ért.
  • Több kormányt választ és tesz felelős kormányzattá a nép, melyet kormányoz.
  • És minden állam tudomásul vette, legalább szóban, hogy felelős azért, hogy megvédje az embereket a népirtástól, a háborús bűnöktől, az etnikai tisztogatástól, és az emberi jogok ellen elkövetett bűnöktől.

De még mindig sok dolgunk van:

  • A szegények és gazdagok közötti szakadék egyre nő.
  • Csak igen kevés állam lépett arra az útra, hogy teljesítse mind a nyolc Milleniumi Fejlődési Célt 2015-ig.
  • Még mindig sok embert érintenek atrocitások, elnyomás és brutális konfliktusok.
  • A nukleáris atomsorompó rezsim azonnali odafigyelést igényel.
  • A terrorizmus és az arra való reagálás félelmet és kétkedést terjesztenek.

Úgy tűnik, még abban sem értünk egyet, melyik fenyegetések a legfontosabbak. Azok, akik kis szigeteken élnek, a globális felmelegedést tartják a legnagyobb veszélynek. Azok, akik terrortámadást elszenvedett városban élnek - mint New York, Bombay vagy Isztambul - talán úgy érzik, a terrorizmussal való szembeszállás halaszthatatlanabb. Megint mások biztosan a szegénységet, járványokat, népirtást emlegetik.

Az igazság az, hogy mindezek globális fenyegetések. Mindannyiunknak törődnünk kell mindegyikkel. Máskülönben nem sikerülhet egyikkel sem foglalkozni.

Ezekben az időkben nem engedhetjük meg magunknak, hogy megosztottak legyünk. Tudom, hogy Önök, a világ népei, megértik ezt. Köszönöm mindazt a támogatást és bátorítást, melyet adtak nekem, ezalatt a tíz nehéz, de izgalmas év alatt.

Kérem, sürgessék vezetőiket, hogy működjenek együtt az utódommal, és tegyék az ENSZ-et még erősebbé és hatékonyabbá.

Éljen soká a Föld és annak összes népe! Éljen soká az Egyesült Nemzetek Szervezete!

* *** *